A Vehiculum-Házról


A múzeum honlapja: www.vehiculum.hu

 

Vehiculum-Ház
Közérdekű Muzeális Gyűjtemény
Múzeumpedagógiai Tagintézmény
 
2010. augusztus 4-én kapott intézményünk – 1 év ideiglenes után – állandó működési engedélyt néprajzi és történeti gyűjtőkörre, a gyűjtőterületet illetően Besenyszög közigazgatási területére vonatkozóan.
 
A besenyszögi gyűjteménynek helyet adó épület eredetileg 1909-ben „csendőrlaktanyának” épült, miután lebontották az addigi, a falu középpontjában található csendőrséget. A méretes főépület mellé lóistállót is állítottak, mely 6-8 csendőrló tartására volt alkalmas. A Jászladányi út 18. szám alatti épület ez idő alatt a nőtlen rendőrök lakhelye is volt egyben. A II. világháború után ez lett a rendőrségi központ. Miután az 1960-as években a rendőrök biciklire váltottak, az istállóban a falu tulajdonában lévő apaállat-állományt (sertés, kecske, bika) tartották. Az épület az 1960-as évektől a KMB (körzeti megbízott) – elvtársaknak volt a rendőri irodája és szolgálati lakása.
 
1998-ban a helyi „Besenyszögért” Alapítvány használatra megkapja az ingatlant egy, a falunak adományozott néprajzi gyűjtemény tárgyainak elhelyezése céljából. Besenyszög Község Önkormányzat Képviselő-testülete az identitástudat, lokálpatriotizmus erősítése érdekében 2005. évben döntött egy muzeális feladatokat is ellátó intézmény alapításáról, létrehozásáról. Még ebben az évben meg is kezdődtek az érdemi munkák a „Besenyszögért” Alapítvány kezdeményezésére. A kialakítás alatt lévő, múzeumi feladatokat is ellátó közösségi színtér egyedi, gazdaságos konstrukciót képvisel, mely a helyi, Chiovini Ferenc Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény szakmai irányítása alatt megvalósuló, sajátos, múzeumpedagógiai tevékenységet is ellátó tagintézménnyé vált.
 
A múzeumi gyűjtemény nagy részét Bezzeg Imrének köszönhetjük.
Bezzeg Imre 1927. április 6-án született Besenyszögön. Az édesapától eltanult, besenyszögitől eltérő mentalitás: sokoldalúság, nyitottság végigkísérte az ifjabbik Bezzeg Imre életét. A család mindennapjait az iparos lét határozta meg, de a megélhetéshez földműveléssel és állattartással is foglalkoztak. Ekkor szerette meg a lovakat is. 16 éves korában kapott keresztapjától egy patapucoló kést. Ez a tárgy, s az addig megtapasztalt dolgok indították el a régi tárgyak gyűjtésében. A 70-es évektől mégtöbb időt tudott szentelni a gyűjtésnek, melynek eredménye, hogy az 1990-es évekre több mint ezer darab régiséget tudhatott magáénak. Egy múzeum létrehozásának gondolata foglalkoztatta. 2000-ben Besenyszögnek adományozta az akkor 1176 darabból álló gyűjteményét, de sajnálatosan a tárgyak végleges elhelyezését már nem láthatta, ugyanis hosszú betegség után 2007. májusában távozott közülünk.
 
2005-ben a KÖZKINCS I. pályázaton nyert pénzből megvalósított az épület belső felújítása után a tárgyak rendezése is elkezdődött. A néprajzi gyűjtemény - mely időközben történeti gyűjteménnyel és dokumentum tárral is bővült - 1300 tárgyat számlál. A tárgyak jellemzően a 20. századot felölelve falunk Besenyszög, a Szolnoki Kistáj, és az Alföld paraszti életmódjának használati tárgyai, melyek között számos paraszti gazdálkodási és állattartási eszközt találunk.
 
Ez az intézmény a muzeális intézmények feladatain (gyűjtés, nyilvántartás, megőrzés – állagmegóvás -, tudományos kutatás, kiállítás rendezés) túl a hagyományápolás, a besenyszögi kultúra kutatásának helyi központja és a besenyszögi civil szerveződés mozgatórugója is egyben. Ezzel szimbolikusan szeretnénk kifejezni a vehiculum=hordozó, vivőanyag szó tartalmát.
A vehiculum latin eredetű szó, jelentése hordozóanyag. A gyógyító erő kifejtéséhez már az Ókorban is használták a vehiculumot. A gyógy - szándékosan külön írt – szert, melytől a javulás várható, az azt hordozó vivőanyag segítségével lehet a szervezetbe juttatni. Ez a hordozó,- vivőanyag a vehiculum.
Mi is szeretnénk az emberekhez eljuttatni oktatási és közművelődési és közösségi-, közösségfejlesztési célú tevékenységünkön keresztül tevékenységeinken keresztül mindazt, amit elődeink ránk hagyományoztak.
Ennek a régről származó, letisztult „népi” tudásból származó ismeretek részesei mai életünk milyenségének. S hogy milyen lesz a jövőnk, az attól függ, ahogyan ma élünk.  Szeretnénk, ha a ma élő fiatal nemzedék megismerhetné mindazt, ami a mai fiatal felnőtt nemzedék életéből kimaradt.
 

 KIÁLLÍTÁSOK

 
 

Bezzeg Imre Néprajzi Kiállítás
 
2009. szeptember 1-től az élet dolgai címmel nyitottuk meg a közönség előtt a néprajzi anyagot kiállító termeinket. A kiállítás Az élet dolgai Besenyszögön I – III. címet kapta. A kiállítás három részre tagolódik.
I. Aratástól kenyérsütésig
Besenyszög az Alföld közepén fekvő település. A 20. század első felében még jellemző arató, szemnyerő, gabonatároló, kenyérsütési eszközeit tárjuk a közönség elé. Az eszközökön keresztül a látogató végig követheti A kenyér útját, a gabonaföldtől a kenyérsütésig.
II. Lakodalom, házasság
A kenyér fontos része az életnek. Mint étek a lakodalomban is fontos helyet kapott, s mint étek és szimbólum a házasság egyik fontos feltétele.
A paraszti lakodalmak és házasságkötések történetiségéről az 1960-as évekig bezárólag szól eza a bemutató. Az emberi élet e jeles, ünepélyes fordulójához kapcsolódó helyi jellegzetességeket mutatja be.
III. Zenészek a falu életében
Besenyszög homogén lakosságú katolikus falu, melyben az egykori uradalmak dolgozó jobbágyai később zsellérei, napszámosai éltek. Érdekesség, a paraszti sorban élő zenészek helyi „társadalma”. Közöttük többen voltak-vannak, akik már ’a 30-as években sem elégedtek meg egy hangszerjáték autodidakta megismerésével. Kottaolvasó zenésszé taníttatták ki magukat. Ez a hagyományon alapuló igényesség ma is megfigyelhető a falu társadalmában.
 
Pásztorok a falu társadalmában
Besenyszög jellemzően alföldi település. A folyó szabályozási legeltetésen alapuló ártéri gazdálkodás folyt. Megélhetésében ma is nagy szerepet játszik a szikes legelők hasznosítása: a legeltető állattartás. A pásztor munka még az ’70-80-as években is keresett és jól fizetett foglalkozás volt. A pásztor élet felszereléseit ezek, s öltözékének változásait helyi viszonylatait mutatja be a kiállításrész.
 
Chiovini emlékszoba
Chiovini Ferenc 1899. november 16-án, a főjegyzői család egyik fiaként született községünkben. Munkácsy – díjas festőművész emlékének és örökségének állít helyet a Chiovini Ferenc emlékszoba és dokumentációs tárlat. A festőművész 1981-ben bekövetkezett haláláig tanúságot tett a 20. század minden társadalmi és politikai változásáról.
 
Népi kismesterségek Besenyszögön
Az utóbbi néhány évben felkutattuk falunkban a régi mesterségek, tárgykészítések tudóit. Az idős hozzáértők elkezdték tudásukat átadni a fiatalabb nemzedéknek. Ez által többen több ismeret birtokosaivá válhattak: szőnyegszövő, seprűkötő, citerakészítő, honfoglalás kori tárgykészítő mestereink lettek.
Paralel
6 évvel ezelőtt Besenyszög testvérkapcsolatot kezdett kiépíteni a Németországban található bajorországi településsel, Weidenbachhal. Az évek során az emberi kapcsolatok elmélyültek, barátságok szövődtek egyének és családok között egyaránt, mely köszönhető a Magyar-Német Baráti Társaság egyesületének. Az egymás kultúrájának kölcsönös megismerése, az emberi együttlét közös programjai hozzájárulnak a mai ember szemléletének formálódásához. A kiállításrészben fotókon keresztül megismerhető Weidenbach település és néhány közösségi szokása. A közel azonos korú tárgyakon megfigyelhető az 1000 km távolságra lévő két településen élő emberek életmódjára utaló azonosság és különbözőség.
 
Íjászverseny
A Besenyszögi Hagyományőrző Íjász Egyesület 2003-ban alakult. Olyan emberek találkoztak itt össze, akik az íjászat, mint sport mellett a honfoglalás kori magyarok kultúrája iránt is behatóbban érdeklődnek. Tevékenységük az évek során egyre céltudatosabbá és intenzívebbé vált. Területükön földvárat építettek és rekonstruáltak egy honfoglalás kori falurészletet. Talpas íjász versenyeik országszerte híresek, versenyzők még a határainkon túlról is neveznek. A tárlat látogatója fotókon végigkövetheti a 2007-es verseny egészét.
 
Párkánytárlat
A helyi Chiovini Ferenc Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény művészeti iskolája néptánc és képzőművészeti tanszakokkal működik. A képzőművészet tanszak 3. osztályától a diákok kerámia műhelygyakorlaton vesznek részt. Az itt készült alkotások állandó kiállításban, de minden évben változó tartalommal láthatóak a muzeális intézményünk párkányain.
 
Múzeumpedagógiai tevékenység a Vehiculum-Házban
Az önkormányzati fenntartású Vehiculum-Ház a Chiovini-Iskola tagintézménye. Az itt folyó muzeális tevékenységek az iskola megfelelő végzettséggel rendelkező pedagógusai látják el.
A kormány 2006-os múzeumi modernizációs programjával összhangban folyik intézményünkben a gyűjteményi anyagunk közoktatásban történő hasznosítása. Óvodás kortól tematikus foglalkozások múzeumi órák segítik a formális oktatást. Az informális oktatás keretei közé sorolható a PPP=paraszti praktikák programja, műhelymunkák, szakkörök és az 5. éve megrendezett falukutató tábor.
 
Egy kis helytörténet
A mai Besenyszögön és környékén már 6000 évvel ezelőttől váltották egymást kultúrák. A neolit kortól lakott terület régészeti leletei a Magyar Nemzeti Múzeum és a szolnoki Damjanich Múzeum tulajdonában vannak. Az értékes leletek között találunk 20. századi tarsolylemezt, III. Béla korabeli bizánci stílusú pénzt. A mai Besenyszög a 18. század közepétől négy elpusztult középkori faluból (Szög, Szentiván, Fokorú, Szászberek) alakult újjá. A rác martalócok által felégetett régi plébániát újra alapították 1775-ben. Gróf Eszterházy Károly egri püspök 1783-ban felépíttette a ma is álló késő barokk templomot Besenyszög központjában. E templom körül kezdtek építkezni az itteniek. Az 1800-as évektől a lakóházakat földből, vályogból, nádtetővel, később cseréppel fedve „kalákában” húzták fel.
A Tisza és Millér szabályozás után az addigi ártéri gazdálkodást felváltotta a szikessé vált földön történő földművelés és állattartás. A kevés aranykorona érték ellenére a besenyszögiek még ma is ragaszkodnak a földművelés hagyományos gyakorlatához.
A 20. század első fele a megélhetésről való küzdelméről szól.
A II. világháború utáni tsz-esítések a falu gazdálkodásában új lehetőségeket hoztak. Az emberek jelentős része „a rizsába dógozott”, azaz, a folyók nyújtotta lehetőségek kihasználására rizstermesztő kalickákban termesztették ezt a gabonát.
Az akkor jó befektetésnek tűnt gazdálkodás a 80-as évekre elveszítette jelentőségét. A termelőszövetkezetek felszámolása erősítette a magán földművelést. Sok ember Szolnokon keres-vállal munkát. Ma is fennáll a megélhetési útkeresések dilemmája.

 

 

 

 

Bezzeg Imre néprajzi gyűjtemény

Megyei Civil Kerekasztal kihelyezett ülése a Vehicilum-Házban